Ez a kis szösszenet,egy fórumozó hozzászólása,az fn.hu-ról ,de annyi zseniális kérdést vet fel,hogy nem bírtam megállni,hogy meg ne osszam veletek.Elég terjedelmes,de érdemes végig olvasni!!! Hát akkor lássuk csak: Vizsgáljuk meg a kérdést egy kicsit politikai síkon, pártállástól függetlenül! Mért kell a magyaroknak azért szarabbul élni, mert a másik ország(ok)nak rosszabbul megy a sora? Megfordítom a kérdést! Mért nem futott (fut) a magyaroknak jobban a szekér, amikor más ország(ok)nak jobban ment a sora? Hát ez sehogy nem jön össze. Akkor másként kérdezek! Mért kell a magyaroknak mindig valakinek a s(lyukába) belebújni és a sorsát attól függővé tenni? Na ez a kérdés így sem helytálló Európa közepén, hiszen még is csak Uniós állampolgárok vagyunk mi is annak minden hasznával(?) és előnytelenségével(!) együtt. Kérdezem inkább másképpen! Vajon meddig lehet még a magyar emberrel elhitetni, hogy nekünk most pont ez miatt az ok miatt megy rosszabbul ebben az országban a sorunk? Talán ez így ez a kérdés érthetőbb és helytállóbb. Az országunk gyönyörű és tele van olyan adottságokkal ami az itt élő embereknek bőven jó megélhetést biztosíthatott volna eddig is, és biztosíthatna jelenleg is, azonban egy bizonyos kör miatt ez másként alakul. Ez pedig nevezetesen a magyar politikai élet közszereplőinek köszönhetjük. Jól írtam, nem egy pártról beszélek! Legyünk legalább saját magunkhoz őszinték és gondolkodjunk egy kicsit el a "rendszerváltást követő, eddig eltelt időszak történésein. Mondjuk ki világosan, kerülve az álságos megfogalmazásokat, hogy az országot kiárusították és a magyar emberek a saját hazájukban modern kori rabszolgasorsra vannak ítélve. A teljes igazsághoz hozzátartozik az is, hogy ebben minden pártnak megvan a maga mulasztása! Különösen az első felelős MDF kormánynak a "rendszerváltást" követően. Jól lehet ennek köszönheti az MDF, hogy eltünt a történelmi süllyesztőben. A párt politikusai a néptől kapott hatalmat nem arra használták fel, amire a jogosítványuk szólt. Az 1990-es évek elejétől tartó politikai történések miatt az emberek józan ítélőképessége zavart szenvedett. A „rendszerváltásként”(?) feltüntetett időpont és az azt követő időszak alatt kézzelfogható jogi lépések nem történtek az ország tényleges demokratikus útra terelésének elősegítésére. Kihasználva a magyar ember naivitását és alacsony pénzügyi kultúráját a politikai elit a magánvagyona gyarapítására helyezte a fő hangsúlyt. Törvényszerű volt, hogy az MDF-nek a parlamentbe jutás minimális százalékát sem sikerült elérni a választások idején. A privatizálásokkal kezdődött az első szabad rablás! Tényleges vagyonfelmérés és az előző rendszer által elkövetett gaz módon végrehajtott államosításnak nevezett rablást nem követte jóvátétel. A hatalom birtokosai felismervén a helyzet komolyságát átmentették a vagyoni javaikat, majd azt jelentős mértékben még gyarapították is. A privatizálásokkal egy bizonyos kör számára hozzáférhető módon szándékosan kisajátítottak állami kézben lévő eredményesen működő cégeket. Az Uniós csatlakozás a második löket volt csak a lejtőn, mert ezzel már limitet is szabtak az ország gazdasági ütemének. Jól prosperáló gyárakat (lásd cukor üzemek) zártak be ezért és családok megélhetését veszélyeztették ezzel. Megszűntek azok a munkahelyek, amik eddig maradéktalanul garantálták a magyar emberek megélhetését. Jelenleg is az exportot és importot ennek rendelik alá és a külföldiek "zenéjére" "táncol" népünk. Az akkori munkahelyek teljes egészében kielégítették az ország vásárlói igényét egészséges jó minőségű termékekkel. Ezzel szemben most meg kell elégedni a külföldről kapott kevésbé jó minőségű pld. élelmiszerekkel, ami messzemenően alulmarad a magyar ellenfelével. (Belekezdtünk újból a magyar termékek népszerűsítésébe, miközben a magyar termelők és vállalkozók el vannak lehetetlenítve.) A kommentek és annak stílusa miatt egy kérdés fogalmazódik meg bennem: Létrejön valaha magyar emberek közt, a mindenki érdekét szem előtt tartó konszenzuson alapuló, egyetértés ebben az országban? A magyar mentalitást ismerve nem könnyű kérdés, azonban a mindenkit érintő végeredmény szempontjából talán pártállástól függetlenül érdemes lenne még is elgondolkodni rajta, hogy meg kellene próbálni esetleg! Indokolt lenne ez a mostani helyzetben különösen! A rendvédelmi nyugdíjasokkal történő "huza-vona" közben sorra derülnek ki a széles munkavállalói rétegeket érintő jelentősebb megszorításokat feltáró lényegi intézkedések. A tiltakozók köre szélesedik, a demonstrálók közt most már figyelemre méltó módon létszámban más ágazatok dolgozói is képviseltetik magukat. A kormányzati intézkedéseket a fojtogató államadóssággal magyarázzák, azonban nem igen lehet észlelni, hogy a hatalom birtokosai osztoznának a terhek viselésében. Az ország bajból történő kihúzását másként képzelik el a hatalom birtokosai. A köztudottan jól működő sokszoros állás halmozáson nem igen akarnak változtatni a jogalkotás során kedvenc politikusaink, részükről már ennek a gondolata is tabu, hiszen ennek köszönhetően nem kis mértékben gyarapodhat a vagyonuk. (polgármester, országgyűlési képviselő, bizottsági tagság stb) Természetesen közben csodálkoznak azon, hogy a megszorító intézkedéseken felül befolyó összegeket meghaladóan létrehozott "megmentési alapban" nem gyarapodik az elképzelésüknek megfelelően az összeg, amit az ország megmentésére fordítanának. Méltatlankodnak és elvárásokat fogalmaznak meg arra vonatkozólag, hogy mindenkinek (kivéve a gyevi bíró!) legalább 1 havi nyugdíjat vagy 1 havi fizetést már fel kellett volna erre a célra ajánlani. A tűrőképesség határán álló magyar családok élesebb látással bíró tagjai ugyanakkor azt vehetik észre, hogy "egy bizonyos kör" kifejezetten jól él az országban és válság ide, válság oda ezeknek az embereknek a magánvagyona a "rendszerváltást" követően jól érzékelhető módon tagadhatatlanul nő, és a "a becsületes bérből élők" szemszögéből szinte felfoghatatlanul jelentős mértékben gyarapodott!